Megnéztem az Inazuma rockfesztiválon készült felvételt! És bár minden nap hallgatom őket, ismét rámjött egy újabb hullám mikor belegondoltam hogy mennyire csodás és egyedülálló zenekar is a GazettE.

És nem csak azért, mert benne van Reita akinek orrkendője van, és arról lehet felismerni a zenekart.

Persze ezért is, de nem ez a fő ok. Ha már szó esik a külsőségekről, igen, abban is lett egy sajátos megjelenésük, sajátos ruhastílusuk amely valamilyen szinten eltér a többitől. De itt koránt sem erről van szó!

Vajon miért van az, hogy manapság a legelismertebb, legkeresettebb, úgymond legnagyobb "visual kei" zenekar japánban és az azokon kívül eső országokban is a GazettE? Miért nyerték meg a J-melon a legjobban keresett japán zenekar külföldön-címet?

Miért pont ők, és miért nem mondjuk más?

És ha neked ők a kedvenceid: miért pont ők azok akik annyira megfogtak téged?

Az utóbbi kérdésre mindenkinek megvan a maga válasza.

De alapvetően én úgy gondolom hogy a GazettEnek a fő kulcsa az egyediséghez az, hogy nem térnek el a saját elveiktől. Az ő zenéjük egyenlő a saját lelkükkel, a saját emlékeikkel, érzéseikkel, örömükkel, bánatukkal, és nem hagyják hogy ezt bárki is eltántorítsa, módosítsa, bepiszkítsa.

Nincsenek határok, bármiről is legyen szó. Nincs olyan hogy túlságosan valamilyen, vagy hogy túl kevéssé. Az egyéniségük kibontakozik előttünk, akárhogyan is, de kibontakozik, és maximálisan.

Ezért is olyan széles skálájú a zenéjük. Nem fogják vissza magukat. Tudják, hogy akár egy gyönyörű balladát írnak (pl Untitled) vagy egy őrjöngő, robbanó számot (psychopath) akkor is GazettE szám lesz az, és benne lesznek ők maguk, az a fűszer ami csak az ő kezükben lehet.

Mert ők a GazettE, és senki más sem képes ezt utánozni. GazettEből csakis egy van.

Én így tudnám elképzelni az ő munkájukat... aztán lehet hogy az egész csak naiv utópia. De én bízom aban abban hogy ez így van. Nem lehet véletlen hogy ennyi embernek mosolyt tudnak az arcára csalni, és hofy a világot lassan meghódítják, onnan japánból.

A fesztivál felvételén bevágtak pár képet a közönségből, ahol láttam, hogy mennyien mosolyognak, és látszik rajtuk, hogy azon a koncerten mindent elfelejtettek, ami gond számukra az életben. Csak ők vannak ott és a GazettE, aki mosolyt csaltak az arcukra, a szürke hétköznapokból kiemelve őket, élményt adva bekik.

Annyira szeretnék egyszer én is odáig jutni, hogy mosolyt csalhassak az emberek arcára. Én főként ezért szeretnék zenész lenni. Hogy láthassam az embereket, hogy szórakoznak, hogy ellazulnak, hogy most nem érdekli őket semi, csak az hogy jól érezzék magukat. Elsősorban nem a rivaldafény vonz, hanem ez. Ez az én álmom...

“Bármi történik, sose add fel az álamaidat!
Légy erős, hogy senki se tudjon irányítani!” - Uruha